Tavaszi szezon - végszámadás

Itt a vége, fuss el véle, a nyár előtt jöjjön egy kis beszámoló a tavaszról. Az az igazság, hogy nekem ez a tavasz most elég lagymatag volt, voltak nézhető darabok, meg volt egy-két nagyon szeretem is, van, ami pedig még fut, de annyira nem lelkesedtem érte. Szerencsére úgy tűnik a nyár fog kárpótolni, hiszen már eddig is nagyon jó a felhozatal, de néhány finom falat első része még hátravan. :3

La Corda D'oro Blue Sky

Őszintén szólva, szerintem ezt a 12 részt kb. kár volt elkészíteni és hatalmas csalódássá vált, pedig nagy várakozás előzte meg részemről. Még otoméhoz képest is gagyi, de annak tükrében, hogy az első évad mennyire jó volt, megduplázódik a hatás. Unalmas lett, túldramatizált, az előadások meg külön szót érdemelnek, mert mindig átvitték a közönséget egy másik dimenzióba, és megszórták egy csomó giccsel, ennyire jól még az UtaPürés srácoknak sem ment a dolog majdhogynem. A karakterek felszínesek és üresek, az öt fúvós srácot kedveltem, mindenki más meg élt-halt, kit érdekel, a Myoga féle utolsó konfliktus meg súrolta a szánalmas szintet, na nem mintha a többibe túl sok értelem szorult volna. Csalódott vagyok, azt hittem ez lesz a szezon egyik, ha nem is kimagasló, de élvezhető sorozata, azonban mélyen alulmúlta minden várakozásom. A seiyuuk voltak talán a sorozat fénypontjai, bár ez a seiyuu újrahasznosítás érdekesen vette ki magát, főleg, mikor az adott részben egy-egy seiyuu mindkét karaktere szerepet kapott, de üsse kő, voltak ennél itt nagyobb bajok is, illetve az op, na nem a grafikai, hanem zenei tekintetben. 

Ez a sok blabla pontokra váltva 5/10, lehet szőrös szívű vagyok, de ebben benne van, hogy mennyivel többet vártam volna tőle.

Isshuukan Friends

Nagyon kellemesre sikeredett végül ez a sorozat, ami kifejezetten tetszett végig a grafika, ez a kissé elmosott, finom pasztellszínekkel operáló színvilág sokat hozzátett a hangulathoz. Bár egy idő után volt önismétlő pillanatok, meg néha túlerőltetett dráma, bolhából elefántot szituáció, megszerettem. Az utolsó nagy fordulat volt számomra a nagyon - nagyon "muszáj" ízű, igazából ha nem teszik bele, vagy nem így, sokkal jobb is lehetett volna.  Két főhőst  Hase-kunt és Kaorit is bírtam, de ezúttal nem ők, hanem Shougo és Saki -chan lettek a kedvenceim, ráadásul nagyon édesek voltak együtt, Shougo zavarbajövős jelenet volt talán nekem az anime csúcspontja xD 

Vacilláltam, hogy 7 vagy 8 pont legyen a végső értékelés, de úgy döntöttem kedves leszek, végül is vártam az új részeket és jól  is esett nézni néhány pillanatot leszámítva, szóval legyen 8/10

Akuma no Riddle

Kár érte, olyan érdekesen indult, de részről részre zuhant lefelé. Az elején elhitette, hogy itt taktika lesz, profi bérgyilkosok, akiknek a támadását ki kell védeni, múlt, jelen, jövő összefonódik, ehelyett kaptunk 10+ bérgyilkoslányt, akiket meg sem ismertünk igazán, mert volt, hogy egy részben hármat takarítottak el, a Haru életére törő orvgyilkos lánykák bénábbnál - bénább eszközöket használtak, így aztán inkább az volt a csoda, hogy Tokakunak a kisujját is meg kellett mozdítani, a vége meg az igazi nagybetűs facepalm, bár nem is tudom mit vártam az előző részek alapján. Valamint a magam részéről igazán sajnálom, hogy nem lett yuribb, mert egyrészt szeretem a műfajt, másrészt nem lett jó a történet, nem lettek jók a karakterek, kb. semmi nem működött a végére, akkor legalább a yuri szálat ne hagyták volna ki belőle teljesen, hogy valami izgalom mégis jusson a nézőnek, de még azt is kispórolták, az a két ölelés meg egyszeri szájon át lélegeztetés kb. semmi sem volt. Pedig azért kezdtem el, mert hogy yuri, hurrá. Hát kösz.... Az opot tudnám itt is csak kiemelni, a lányok dizájnja is jó lett, na meg Suwa Ayaka, aki lenyűgözően alakította Tokakut, Kanzaki Miki után valami egészen új hangját mutatta. 

Egyébként meg nulla, 4/10, és még kedves voltam. 

 Soredemo Sekai wa Utsukushii

Régen láttam a magam mércéje szerint ennyire szórakoztató romantikus animét, ami simán kiérdemelte tőlem a Haikyuu!! lefutott részei mellett a szezonkedvenc címet. Voltak ugyan klisék, gondolok itt például a kötelező szerelmi riválisokra, de ezek teljesen eltörpültek amellett, hogy mennyire szénné tudtam olvadni Nike és Livi románcán. Mindkettejüket könnyen megszerettem és végig szimpatikusak is tudtak maradni, emellett pedig remekül felépítették a kapcsolatukat.  A mellékszereplők szintén rendben voltak nagyrészt, bár közülük is különösen Neilt szerettem meg. Ráadásul nagyon ügyesen egyensúlyoztak a humor és a komoly pillanatok között, a vidám részek remekül oldották a feszültebb pillanatokat, de nem tették komolytalanná az éppen adott szituációt. Niket külön kiemelném, több ilyen vagány, tettrekész, de ugyanakkor kedves és melegszívű hősnő kéne az animelányok közé, Livivel pedig remekül kiegészítették egymást. A seiyuuk szokás szerint szuperek voltak, Shimazaki Nobunaga nagyon illett Livihez, Sugita Tomokazut mindig öröm hallani, Maeda Renának pedig nagyon kellemes beszéd és énekhangja van, kár, hogy annyira nem akar vagy tud elmerülni a seiyuu világban, de azért remélem még fogom hallani a jövőben. 

Szó mi szó, szívesen követtem hétről - hétre, szóval tőlem 9/10 és kedvenc státusz járt neki.

Inugami-san to Nekoyama-san

Hát ez nagyon nem jött be nekem. Nincs bajom a rövid részekkel, de valahogy itt nem jött át az egész. Nem tudok róla nagyon mit írni, annyira semmilyen volt nekem, meg annyira mindegy, hogy végignéztem, de ha nem néztem volna se maradt volna ki semmi az életemből. Lehet, ha rendes részeket kap, akkor megszeretem, mert jobban megismerem a szereplőket és jobban el tudok merülni a szituációkban, de így csak nem. 

Nekem ez nem több, mint 4/10. 

Bokura wa Minna Kawaisou

Azt mindenképpen le kell szögeznem, hogy el vagyok ájulva a grafikától, csodaszép volt, ráadásul színes, vidám, csak a képeket nézve is jó kedvre tudta deríteni az embert.  A szereplők kellemesen lököttre sikerültek, a helyzetkomikum szintén remekül működött, és ami külön öröm, hogy nem csak középiskolások kaptak benne szerepet, hanem más korosztályból is szemezgetett a szerző. Ritsut született könyvmolyként nagyon hamar megkedveltem és át tudtam érzeni a helyzetét,  másik kedvencem Shiro lett, szerintem nem lehetett nem szeretni a hülyegyereket, főleg mikor átment mazóba. 

Összességében nálam ugyan nem szezonkedvenc, de elég magas helyezést kapna, ha sorba akarnám állítani a nézett sorozataim, szóval részemről 8/10.

Ryuugajou Nanana no Maizoukin

Egynek jó volt, én őszintén szólva csak Tori-san miatt kezdtem bele, mert az abszolút kedvenc seiyuum MikiShin mellett és animéjét nem hagyunk ki csak nagyon ritka esetben, de végül is kellemes csalódás lett és kellemes kikapcsolódás. Nem lesz szerelemdarab és ezerszer vissza tudnám nézni, azonban heti egyszer 20 percre egy fárasztó nap után tökéletesen megfelelt.

És ha lesz második évad, mert szinte kiállt utána, több Himét bele, nekem ő lett az abszolút kedvencem. 7/10

Black Bullet 

Nekem teljesen átlagos volt. Nem tartottam kifejezetten nézhetetlennek, de kifejezetten jónak sem. Olyan ezerszer látott sablonok újrahasználva más köntösben. Cuki kislányok (a reklámszabály, gyerekek és kutyák bármit eladnak), vér és harc, mindenféle ellenség, belső meghasonlások, humoros és drámai jelenetek, múltbeli konfliktusok és sérelmek, igazából nem adott számomra semmi újdonságot. Vannak művek, amik szintén ezerszer látott sablonokból építkeznek, de úgy tálalják, hogy  alig várjam a következő részt és mutasson mégis valami mást, ami miatt fogyasztható lehet, hát sajnos ez nem olyan volt. Elnézegettem, a tavaszi szezonomba belefért, mert mint mondottam volt, viszonylag kevés sorozatom volt, azok nagyobb része sem nagy szerelem, de egy tömöttebb, nagyrészt várt darabokból álló szezonban, mint a nyári, biztos, hogy szívfájdalom nélkül dobom időspórolás céljából. 

6/10 a végértékelésem, mert az én ízlésemnek ennél átlagosabb nem is lehetett volna.

Yowamushi Pedal

Végül de nem utolsó sorban lássuk a már ősz óta futó bicikliseimet. Előjáróban annyit, hogy a vége igazán mocsok cliffhanger lett, de annak tükrében, hogy ősszel jön a második évad, én mindent megbocsátok. xD

Az mindenképpen előre bocsájtom, hogy iszonyúan elfogultan fogok pontozni. Ha reálisan akarnám értékelni a sorozatot, akkor 7 és 8 pont közé tenném, amit valószínűleg felfelé kerekítenék így is, de őszintén szólva én annyira beleszerettem ebbe a történetbe. A karakterek, a hangulat, az érzelmi töltések mind mind elérték, hogy hétről - hétre alig várjam. Nem tökéletes, és a shounen betegségek itt is megjelennek ilyen-olyan mértékben, de ettől függetlenül oda került a saját listámon az Oofuri mellé, mint kedvenc sportanime. A karakterek nagy részét megszerettem. Watanabe - sensei remekül megírta őket, úgy, hogy előbb - utóbb az is közel kerül az emberhez, aki elsőre talán nem is volt szimpatikus, de különösen is ki kell emelnem a másodikos duót, Teshimát és Aoyagit nekem is, azt hiszem Imaizumi mellett ők lettek a kedvenceim, az ő történetszáluk volt, ami a leginkább megmozgatott a sorozat alatt, kétszer sikerült vörösre bőgnöm miattuk a szemem, egyszer a mangában, egyszer az animében. Valamint hadd dicsérjem ezeket a rövid kis epizód utáni szösszeneteket, a nagy részük szuper aranyosra és nagyon mókásra sikeredett, mindig kíváncsi voltam, hogy ezúttal mivel lepnek meg minket az anime készítői. A seiyuukról is áradozzak kicsit, mindenki remekelt, Yusa - sannak meg olyan szinten sikerült hoznia Mido creepy személyiségét, hogy még a mangában csak a hideg víz vert tőle, itt egyenesen szinte horrorisztikussá tette a jeleneteit. A személyes kedvencem Tori-san Imaizumi szerepében egyszerűen tökéletes volt, valamint örülök, hogy a sorozatnak hála bekerült a köztudatba Yamashita Daiki és Fukushima Jun neve is, előbbinek nagyon szépen ível felfelé a pályája, ami remek, hiszen abszolút megérdemli, utóbbit pedig protezsálnám több szezonos szerepre, mert tehetséges és iszonyúan kellemes hangja van, nagyon szívesen hallanám gyakrabban. 

És akkor a pontozásom, a fenti kis eszmefuttatás figyelembevételével 9/10, valamint ugyan csak három hónap, de alig várom a második szezont.

És hadd meséljem el, hogy szezon végére bejött két és fél új darab, amit stikában néztem, a fél az azért, mert azt még nem fejeztem be, szóval azt most még kihagyom, de a másik kettő teljes lett.

Mangaka-san to Assistant-san to

Történetünk főhőse a nem kicsit perverz, főképpen ecchit rajzoló mangaka, Aito. A világ egyik leglehetetlenebb alakja, ha csak nem valami perverzségről van szó, olyan mint valami kisgyerek, akit állandóan istápolni kell, viszont vitathatatlanul tehetséges szerző, és aranyból (meg bugyikból xD) van a szíve, akire egy bájos hölgykoszorú vigyáz. Az asszisztense, a komoly és mangakai álmokat dédelgető Asishu -san, a szerkesztője Miharu-chan, és a két alkalmi segítsége, a nem kicsit tsundere Sena-chan és sensei feltétlen rajongója Rinna-chan. 

Most mit mondjak? Talán mint a leírásból kiderült már csak nemem okán sem én vagyok a fő célcsoportja az animének, hiszen a bugyis - cicis poénok nem igazán vesznek le a lábamról, így le is mondtam róla szezon elején. Csakhogy történt valami, ugyanis itt a blogon is már többször emlegetett Matsuoka Yoshitsugu játszotta a főszerepet, akit nagyon szeretek, azonban önmagában ez a tény még nem lett volna elég a megnézéshez, ha meg nem említették volna egy másik szerepe kapcsán, hogy ebben a sorozatban Tsugu egy részen belül női hangot meg öregemberhangot produkált, legyőztem minden viszolygásom. xD És Tsugu állati jó volt, szerintem ezért már díjat érdemelne. Annyira sokszínű a hangja és a játéka, hogy leesett állal hallgattam ebben a szerepben (is), talán Terashii után neki van a legváltozatosabb az én fülem szerint

.

Maga a történet számomra tökre kihagyható lett volna, annyira nem is lelkesedtem érte, de Tsugu miatt megérte, az ő alakítása 10/10, minden másra azonban  6/10-et adok

Kamigami no Asobi

Kusanagi Yui egy teljesen átlagos középiskolás lány, aki a testvéreivel és szüleivel egy szentélyben él. Egy nap azonban elrabolja Zeusz, hogy egy istenek számára létrehozott iskolában Yui tanítsa meg a mitológiából jól ismert isteneket, hogy milyen embernek lenni. Azonban nem babra megy a játék, egy éve van rá, hogy ezt megtegye, ha sikerül hazamehet mindenki, ha nem örökre a kert foglyai maradnak. Így esik, hogy miközben Yui taníthatja őket az emberi életre, szépen lassan megismeri és a szívébe zárja a különös osztálytársait. 

Őszintén szólva kellemes csalódás volt, ahhoz képest, hogy mit vártam tőle, ez még engem is meglepett. A fiúk mindegyikét meg lehetett kedvelni,  remek ötlet volt, hogy nem rivalizáltak agyatlanul, hanem barátság szövődött közöttük, és Yui sem ment át idegölő háremlibába, végig meglehetősen józan és összeszedett maradt, akinek a szókincse nem merült ki néhány egyfolytában ismételgetett sablonszóban meg a fiúk neveinek ismételgetésében. A vígjáték része elég erős volt, a Hamupipőke részen fogtam a hasam, a grafika pazar, a seiyuuk pedig szokás szerint remek munkát végeztek, de ebből az erős gárdából is hadd emeljem ki Hosoyant, akit mindig élmény hallgatni, mennyire fantasztikusan játszik. A Baldr-Loki szál különösen is megkapó volt nekem .

Szó mi szó az elmúlt évek egyik legjobb otome adaptja volt, így aztán egy erős 7/10-zel szerintem kiegyezhetünk.